Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LITVÁNIA

2008.02.13

Litvánia

 

 
 
Litván Köztársaság
Lietuvos Respublika
Litvánia zászlaja Litvánia címere
Litvánia zászlaja Litvánia címere
mottó: nincs
Litvánia fekvése
Hivatalos nyelv litván
Főváros Vilnius
Elnök Valdas Adamkus
Miniszterelnök Gediminas Kirkilas (2006. július 4. óta)
Terület
 - Teljes
 - % víz
128.
65 200 km²
Népesség


 - Teljes (2003.)
 - Népsûrûség

125.


3 592 561
55,1/km²

Függetlenség


 - Kikiáltva
 - Elismerve

Oroszországtól


1918. február 16.
1920. július 12.

Pénznem Litván litas (LTL)
Idõzóna UTC +2
Himnusz Tautiąka Giesmė
TLD .lt
Hívószám +370

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Litván   koztársaság (litvánul Lietuvos Respublika) állam Északkelet-Európában, a Balti-tenger partján. Északról Lettország, délkeletről Fehéroroszország, délről Lengyelország és délnyugatról Oroszország Kalinyingrádi területe határolja. Egyike a három balti államnak.

 

Földrajz

Domborzat

Litvánia a legnagyobb és legnépesebb balti állam, a Balti-alföld déli részén terül el Legnagyobb része hullámos alföld, 100 méternél alacsonyabban fekvő terület. Az ország legmagasabb pontja 292 méteres. A terület 30%-át tavak, mocsarak és erdőségek borítják.

Kb. 100 km hosszú partvonallal rendelkezik, amelyből csak 38 km-nek van közvetlen kijárata a Balti-tengerre. Az egyik nagy tengeri kikötő, Klaipėda a Kur-öböl (Kurąių marios) keskeny bejáratánál van, amely egy Königsbergtől délre kezdődő sekény lagúna.

Néhány tudós szerint a litván főváros, Vilnius mindössze néhány kilométerre délre van Európa földrajzi középpontjától.

Vízrajz

A fő folyó, a Nemunas és néhány mellékfolyója hajózható.

Éghajlat

Az éghajlat óceáni és nedves kontinentális között változik, csapadékos, mérsékelt téllel és nyárral.

Az évi átlaghőmérséklet 6 °C. Az évi csapadék mennyisége 900 mm.

Növény- és állatvilág

Borostyán lelőhely

Történelem

1918. február 16-án Litvánia ismét kinyilvánította (korlátozott területen) a függetlenségét. Területi vitái voltak Lengyelországgal (a Vilnius régió és a Suvalkai régió miatt), Németországgal (a Klaipėda régió kapcsán), valamint a későbbi Szovjetunióval. A két világháború között Litvánia alkotmányos fővárosa Vilnius volt, habár a város lengyel fennhatóság alatt volt. Abban az időben a litván kormányzat az ideiglenes fővárosban, Kaunasban székelt.

1940-ben, a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunió megszállta Litvániát. Később német megszállás alá került, amelynek során a litván zsidók 90%-át kivégezték. Ez volt a holokauszt egyik legnagyobb halálozási aránya. Végül Litvánia 1945-ben ismét a Szovjetunió része lett. 1944 és 1953 között a litvánok nagyszabású gerillaháborút vívtak a Szovjetunió ellen. A katonák szigorú hierarchiában, fényképes partizánigazolvánnyal, rangjelzéses egyenruhával rendelkeztek. Abban reménykedtek, hogy a Nyugat komolyan veszi a Churchill-Roosevelt-féle 1941-es atlanti chartát, ami szerint a világháború után minden nemzetnek meg kell adni az önrendelkezési jogot. Bár okoztak az elnyomó szovjeteknek veszteségeket a listván ellenállók, a megtorlások az 1953-as hivatalos összesítések szerint körülbelül 270 ezer embert, az akkori lakosság 10%-át érintették. Az ellenállás következményei közé tartozik az is, hogy Litvániába jóval kevesebb orosz mert betelepülni, mint a másik két baltikumi államba: Lettországban a lakosság harmada, Észtországban negyede orosz nemzetiségű, míg Litvániában ez az arány mindössze 6 százalék.

Ötven éves kommunizmus után Litvánia a kommunistaellenes és függetlenségi mozgalom, a Sajudis vezetésével 1990. március 11-én kikiáltotta függetlenségét az első volt szovjet tagállamként. A szovjet hadsereg 1991 augusztusáig sikertelenül próbálta ezt megakadályozni. 1991 januárjában a vilniusi TV-toronynál kialakult összecsapásban a szovjet ejtőernyősök vissza akarták foglalni a TV tornyot, s 14 litván nemzetiségű polgárt lőttek le. Az utolsó szovjet katona 1993. augusztus 31-én hagyta el az országot, korábban mint az NDK-t.

1991. február 4-én Izland volt az első ország, amely elismerte Litvánia függetlenségét, és Svédország először nyilvánította konzulátusát nagykövetséggé. Az Amerikai Egyesült Államok nem „reagált”, mivel soha nem ismerte el Litvánia és a két másik balti állam szovjet megszállását.

Litvánia 1991. szeptember 17-én lépett be az ENSZ-be. 2001. május 31-én a Világkereskedelmi Szervezet 141. tagjává vált. 1988 óta egyre szorosabb kapcsolatban van a nyugati világgal, így 1994. január 4-én az első balti állam, amely jelöltette magát a NATO-ba. 2002. november 21-én elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások a NATO és Litvánia között. 2004. március 29-én a NATO teljes jogú tagjává vált. 1998. február 1-jén az Európai Unió társult tagja lett, aláírva 2003. április 16-án a csatlakozási szerződést. A litvánok 91%-a egy 2003. május 11-én megtartott népszavazáson támogatta a csatlakozást, és az ország 2004. május 1-jén tagja lett az EU-nak.

Kezdetektől a nagyhatalommá válásáig

A területre az i. e. 2. évezred első felében indogermán eredetű balti törzsek érkeztek. Az i. e. 5-6. században megindult a néppé válás folyamata. A 8. században a lettektől elkülönült litvánok kisebb fejedelemségeket hoztak létre. Litvániai neve az 1008-as Quedlinburgi évkönyvben szerepel először mint a Kijevi Nagyfejedelemség része. A 13. század közepén Mindaugas fejedelem a kis államalakulatokat egyesítve felvette a nagyfejedelem címet.

 

Az Orosz Birodalomban és a függetlenség

Lengyelország harmadik felosztásakor (1795), a mai Litvánia nagy része (egy kis terület porosz birtok lett), a napóleoni háborúk után pedig az egész az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. Bevezették az orosz közigazgatást, törvénykezést, jogrendet, az 1863-64. évi sikertelen felkelést követően megszüntették a litván nyelvű oktatást, sajtó- és könyvkiadást. Tömegek váltak munkanélkülivé, ami nagy arányú kivándorlást eredményezett. A 19. század végére megerősödött a litván nemzeti mozgalom, ebben jelentős szerepet vállalt a katolikus egyház, és megalakultak az első pártok is. Az 1905-07. évi oroszországi forradalom idején az úgynevezett vilniusi szejm autonómiát és önálló parlament felállítását követelte. Az 1. világháború idején, 1915-től német megszállás alá került. 1918. február 16-án Kaunasban a Litván Tanács kinyilvánította Litvánia függetlenségét. 1918-ban Vilniusban ellenkormány alakult, amelyet 1919 nyarára lengyel katonai segítséggel megbuktattak, ugyanakkor Lengyelország nem adta vissza az elfoglalt Vilniust és környékét. 1923-ban litván szabadcsapatok szállták meg a versailles-i békeszerződés által a [[Nemzetek Szövetsége]g igazgatása alá helyezett, korábban Németországhoz tartozó Klaipéda (Memel) városát és környékét (a megszállást az 1924. évi párizsi egyezmény szentesítette). Az így létrejött Litvánia területe 55 000 km2, lakossága 2, 4 millió (80% litván) volt. Az 1922. évi alkotmány Kaunast tette ideiglenes fővárosává. A két világháború között gazdasága megőrizte az agrár jellegét. A többpárti koalíciós kormányzásnak az 1926. decemberi katonai puccs vetett véget. Diktatórikus rendszer épült ki. Az 1930-as évek második felében Litvániára egyre nagyobb német nyomás nehezedett, amelynek hatására az 1939. március 22-i egyezmény értelmében visszaadta Németországnak a Memel-vidéket (ez volt Hitler utolsó békés területszerzése).

Szovjetuniótól a függetlenségig

Az 1939-es Ribbentrop-Molotov-paktum Litvániát német érdekszférának ismerte el, majd az 1939. szeptember 28-i második szovjet német egyezmény szovjet hatáskörbe utalta. Az 1939. október 10-i szovjet-litván kölcsönös segítségnyújtási szerződésben a SZU átadta Litvániának a Kelet-Lengyelország megszállásakor elfoglalt Vilniust és környékét, cserében katonai támaszpontokat létesíthetett az ország területén. 1940. június 15-én a Vörös Hadsereg megszállta az országot, új szovjetbarát kormány és parlament alakult. Július 21-én kikiáltották a Litván SZSZK-t amelyet augusztus 3-án felvettek a Szovjetunióba A szovjet terrorintézkedések miatt a lakosság nagy része 1941. júniusban felszabadítóként fogadta a német csapatokat (szeptemberben Kaunasban németbarát kormány alakult), a német kormányzat azonban megszállt tartományként kezelte az országot. 1944-ben a [[Vörös Hadsereg]g visszafoglalta Litvániát, és a szovjet hatóságok kollaborálás vádjával mintegy 150 ezer embert telepített ki Közép-Ázsiába és Szibériába. A szovjet uralom ellen az erdős vidéken fegyveres ellenállás bontakozott ki, az utolsó gerillacsapatokat csak az 1950-es évek elején tudták felszámolni. Az erőszakos szovjetesítés (kollektivizálás, oroszosítás, tervgazdálkodás stb.) ellenére sem tudták Litvániát teljes mértékben beolvasztani a Szovjetunióba, évtizedekig a szovjet rendszerrel való szembenállás fellegvára maradt. A gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty felszínre hozta az ellentéteket. 1988-ban megalakult a Litván Mozgalom az Átalakítás Támogatására (Sajudis) nevű szervezet, amely a függetlenség és a reformmozgalom élére állt. 1988. novemberében a Litván Legfelsőbb Tanács visszaállította Litvánia két világháború közötti állami jelképeit, 1989. januárjában a litvánt tette hivatalos nyelvvé, decemberben – a Szovjetunióban elsőként – törölte az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét rögzítő törvényt, s legalizálta a többpártrendszert. Az 1990-es választásokon a Sajudis jelöltei nyertek, 1990. március 11-én kikiáltották a független Litván Köztársaságot, de a kormányzatnak Moszkva gazdasági blokádja és a nemzetközi támogatás hiánya miatt le kellet mondani ideiglenesen a független állam jogainak tényleges gyakorlásáról. 1990-ben Észtországgal és Lettországgal politikájuk összehangolására felújították Balti Tanács működését. 1991 januárjában a hadsereg a Moszkva-barát Együttélés mozgalom támogatásávalkísérletet tett a szovjethatalom helyreállítására. A szovjet kommandós alakulatok több középületet elfoglaltak, januárban megalakult a szovjethű Litván Nemzeti Megmentés Bizottsága. A gyengülő központi hatalom azonban a visszarendeződést a nagyszabású tömegdemonstráció (százezer ember védte élő pajzsként a parlamentet) és a nemzetközi tiltakozás miatt nem tudta elérni. Az 1991. február 11-i népszavazáson a litvánok 85%-a a SZUból való kiválásra szavazott. Az 1991. augusztusi moszkvai konzervatív kommunista puccskísérlet bukása után, 1991. szeptember 6-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elismerte Litvánia függetlenségét. Ugyanabban a hónapban az ország az ENSZ tagja lett. 1993 májusában felvették az Európai Tanácsba, júliusban önálló valutát (litas) vezettek be, szeptemberben Észtországgal és Lettországgal együtt szabadkereskedelmi övezetet létrehozásáról döntöttek. 1994. augusztusában az utolsó orosz csapatok is kivonultak a területéről. 1995-ben az Európai Unió társult tagja lett. 2004. márciusában a NATO, májusban az Európai Unió teljes jogú tagja lett.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Litvánia államfője a köztársasági elnök, akit közvetlenül választanak meg öt éves időtartamra. Az elnök felügyeli a kül- és biztonságpolitikát. A parlament jóváhagyásával kinevezi többek közt a miniszterelnököt és az alkotmánybíróság (Konstitucinis Teismas) tagjait.

A litván parlamentnek (Seismas) 141 tagja van, akiket 4 évre választanak meg. Egy politikai párt jelöltje legalább 5%-os támogatottsággal juthat be a parlamentbe, pártszövetségeknek 7%-ot kell elérniük.

Közigazgatási felosztás

Litvánia tíz megyéből áll (apskritys – megye, apskritis – megyék). Minden megye neve megegyezik a megyeszékhely nevével. A megyék 56 közigazgatási egységre vannak felosztva (városok és vidéki körzetek). Ezt a közigazgatási felosztást 1994-ben hozták létre.

Litvánia a következő történelmi és kulturális régiókból áll:

  • Aukątaitija – „Felföldek”
  • Samogitia – vagy ?emaitija, „Alföldek”
  • Dzukija (Dzūkija vagy Dainava).
  • Sudovia (Sūduva vagy Suvalkija).
  • Továbbá: Maľoji Lietuva – „Porosz Litvánia” (Prūsų Lietuva, azaz Königsberg környéke), amely jelenleg orosz fennhatóság alatt van.

Népesség

Általános adatok

A lakosság 82%-a litván. Az orosz anyanyelvűek Klaipėda, Maľoji Lietuva környékén élnek. A második világháború után megnőtt a lengyelek száma.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az ország népességének 83,5%-a litván, amelyek a litván nyelvet beszélik. Ez a hivatalos nyelv. Néhány nagyobb kisebbség is jelen van: lengyel (7%), orosz (5%) és belarusz (1.5%).

A lengyelek alkotják a legnagyobb kisebbséget, főleg Litvánia dél-keleti részében (Nyugat-Vilnius régió). Az orosz a második legnépesebb kisebbség, akik többséget alkotnak Visaginasban, de jelen vannak még Vilniusban és Klaipėdában is.

Vallási megoszlás: 90% római katolikus, ortodox 5%, protestáns 3%, muzulmán (0,6%), egyéb 2% (2003)

Szociális rendszer

Annak ellenére, hogy a litván gazdaság kétségtelenül növekedik, sok ember még mindig szegénységben él és a helyzet látszólag nem javul. Egy 2005 júniusában közzétett amerikai jelentés szerint a 107,5 USD havi minimálbér 1998 júniusa óta változatlan, amely jóval a szegénységi küszöb alatt van. Az átlagfizetés 336,8 USD havonta [1].

Gazdaság

Általános adatok

2003-ban, az EU-csatlakozás előtt Litvániának volt a legnagyobb gazdasági növekedése az összes tag- és tagjelölt ország között, elérve a 8,8%-ot a harmadik negyedévben. 2004-ben a GDP növekedése 6,6% volt, amely hatásos gazdasági fejlesztést tükrözött. 1998-ig Litvánia rendelkezett a legnagyobb oroszországi kereskedelemmel a balti államok közül. Az 1998-as orosz gazdasági válság miatt az ország főleg a nyugat irányába fordult.

Litvánia a Világkereskedelmi Szervezet tagjává vált és 2004. május 1-jén belépett az Európai Unióba. Hivatalos adatok szerint a belépés 2004-ben 10,6%-ra csökkentette a korábbi nagy munkanélküliséget, mások azonban azt állítják, hogy ez a nagy elvándorlásnak köszönhető. Litvánia nagyjából befejezte a nagy állami létesítmények privatizálását. A nemzeti pénznem, a litas 2002. február 2-től az euróhoz van rögzítve EUR 1,00 = LTL 3,4528 árfolyamon.

Közlekedés

Az országban európai szintű autópályhálozat van kiépítve. Sok a gyorsforgalmi út is. A legfontosabb út az E67-es Via Baltica-nak nevezett út.

A hajóközlekedés is kielégítő. Rendszeresen járnak hajók Kielbe és Sassnitzbe is. Légiközlekedés többnyire Helsinkin vagy Varsón keresztül történik az EU felé.

Kultúra

Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

 
Népművészet  •  Építészet  •  Festészet  •  Szobrászat  •  Iparművészet  •  Zene  •  Tánc  •  Irodalom  •  Színház  •  Fotóművészet  •  Film

]

A legnevezetesebb kosárlabdacsapat a "Zalgiris Kaunas".

Lásd még: Litván labdarúgó-válogatott

Ünnepek

  • Január 1. - Újév (Naujieji metai)
  • Február 16. - Az állam helyreállításának napja (Lietuvos Valstybės atkūrimo diena)
  • Március 11. - 1991, Litván függetlenség napja (Lietuvos nepriklausomybės atkūrimo diena)
  • Húsvét (?v. Velykos)
  • Május 1. - Nemzetközi munkanap (Tarptautinė darbo diena)
  • Anyák napja (Motinos diena)
  • Június 24. - "Rasa" napja (Rasos ir Joninių diena)
  • Július 6. - Államalapítás napja (Lietuvos karaliaus Mindaugo karūnavimo diena)
  • Augusztus 15. - Vallási ünnep (?oline)
  • November 1. - Mindenszentek napja (Visų ?ventųjų diena)
  • December 25-26 - Karácsony (?v. Kalėdos)

Külső hivatkozások

 

 

további országokról szóló adatot a BCPZ2.EOLDAL.HU - as oldalan találhatják meg...

 

kérem onoket, hogy masoknak is szoljanak az oldalamrol ...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.