Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ROMÁNIA

2008.02.13

Románia

 

Románia
România
Románia zászlaja Románia címere
Románia zászlaja Románia címere
Himnusz: Deşteaptă-te, române!
Románia fekvése
Főváros Bukarest
é. sz. 44°23′0’’, k. h. 26°10′0’’
Államforma köztársaság
 - Elnök Traian Băsescu
 - Miniszterelnök Călin Popescu-Tăriceanu
Hivatalos nyelv román
Csatlakozás az EU-hoz 2007. január 1.
Terület  
 - Összes 238 391 km² (82.)
 - Víz (%) 3
Népesség  
 - 2006. július évi becslés 22 303 552  (50.)
 - 2002 évi népszámlálás 21 680 974
 - Népsűrűség 91 fő/km²
GDP 2007 (becslés)
 - Összes 157 600 millió dollár (41.)
PPP: 256 900 millió dollár
 - Egy főre jutó 7 311 dollár
PPP: 10 661 dollár
HDI (2004) 0.805 (60.) – magas
Pénznem román leu (RON)
Időzóna EET (UTC+2)
 - Nyári időszámítás EEST (UTC+3)
Internet TLD .ro
Hívószám +40
Az ENSZ, az EU, a NATO, az OECD és az OSCE tagja.
Románia domborzati térképe.
 
Románia domborzati térképe.

Románia (románul România) kelet-közép-európai[1] állam, fővárosa Bukarest. Északkeletről Ukrajna és Moldova határolja, nyugatról Magyarország és Szerbia, délről Bulgária, míg keleten a Fekete-tengerrel határos. Az ország 2007. január 1-jétől az Európai Unió tagja.

 

Földrajz

 

Domborzata

A Kárpátok hegyláncai Románia szinte egészét uralják, legmagasabb csúcsai 2500 métert is elérik, a legmagasabb hegy a Moldoveanu-csúcs (2544 m) a Fogarasi-havasokban. A Kárpátoktól délre és keletre, Havasalföldön és Moldvában dombságok vannak, amelyeket széles, termékeny, folyók által feltöltött alföldek követnek.

Románia Szerbiával és Bulgáriával alkotott határai nagy részét a Duna képezi. A Duna találkozik a Prut folyóval, amely Románia és Moldova között képez határt.

Vízrajz

Románia legnagyobb folyója a Duna, amelynek itteni szakasza több mint 1000 km hosszú. Szűk áttörési völgye a Kazán-szoros, ahol felduzzasztott vize áramtermelésre is alkalmas (Vaskapu erőmű). Majd a megcsendesedett folyó hosszan, határfolyóként halad tovább az alföldön. Hatalmas háromágú deltát építve ér a Fekete-tengerbe. A védett Duna-delta értéke a gazdag halállomány és a nádrengeteg. A folyó szerepe a közlekedésben, áruszállításban igen jelentős.

Románia folyóit a Duna gyűjti össze. Nagyobb folyók: Tisza, Maros, Szeret, Olt, Zsil, Prut, Szamos, Temes, Körösök.

Legnagyobb tava a mesterséges Békási-víztároló. További nagyobb tavai: Vidraru-tó, Vidra-tó. A természetes tavak közé tartozik a vulkáni kráterben lévő Szent Anna-tó vagy a Keleti-Kárpátokban hegyomlás következtében létrejött Gyilkos-tó. A Déli-Kárpátokban a tengerszemek a jellemzőek.

Éghajlat

Az ország nyugati részén az éghajlat nedves kontinentális, a Kárpátokon túl és a vonulatok közötti medencékben pedig száraz kontinentális. A belső tájakon gyakori az aszály. A Kárpátok éghajlata a hegyvidék magassága szerint változik.

Növény- és állatvilág

Romániában található Európa leggazdagabb flórája (növényvilága). Állatvilága: a Kárpátokban igen nagy létszámban élnek medvék, farkasok, hiúzok, sasok, rókák, zergék. A sík vidékeken főleg rókák, egerek, pockok, sündisznók élnek. Az állatok élelmet remélve a városokba is bemennek néha, de ez igen ritka, és főleg hideg, élelemben szegény telekre jellemző. Az országban előforduló madarak listája. Halak: pisztráng, harcsa, csuka, ponty és keszeg.

Természetvédelem

A természetvédelem fejlődése

Természetvédelem 1859 előtt

A mai romániai védett területek előfutárai azok a XV-XVII. századi havasalföldi és moldvai tilalmas erdők, amelyekben csak a terület tulajdonosának engedélyével szabadott fát vágni, vadászni, halászni, legeltetni, kaszálni vagy gyümölcsöket gyűjteni. A tilalmas erdők a főurak és papok birtokában voltak, a tilalom pedig elsősorban nem a természetet, hanem a tulajdont volt hivatott védeni.

A sólymok a tilalmas erdők határain kívül is védelem alatt álltak, hogy főúri vadászatok során hasznosíthassák őket. [2]

A 18. század végére olyan méreteket öltött a faanyag-kitermelés, hogy szükségessé vált az erdőhasználat országos szintű jogi szabályozása. Rendeletekkel próbálták megfékezni az erdőirtást. Havasalföldön megalakították az erdészeti szolgálatot. [2]

Természetvédelem 1859 és 1918 között

A Román Királyságban törvényekkel szabályozták az erdei haszonvételeket, a vadászatot és a halászatot. Megtiltották a vadászatot a „zárt parkokban”, a halak mérgezését, az erdők és kaszálók felégetését, a siketfajd-tyúkok vadászatát, az éjszakai és a nem-tűzfegyverekkel történő vadászatot. Bevezették a vadászati tilalmi időt, erdőket nyilvánítottak véderdőkké. Az erdészeti szolgálatot kiépítették az egész országban. [2]

Természetvédelem 1918 és 1944 között

Az első világháború után Erdélyben bontakozott ki leginkább a természetvédelmi mozgalom. A mozgalom élén Alexandru Borza, a Kolozsvári Egyetem botanikaprofesszora, és Emil Racoviţă, a világ első Barlangkutatási Intézetének alapítója állt.

Munkájuk nyomán 1930-ban megjelent Románia első természetvédelmi törvénye. Megalakult a Természeti Ritkaságok Bizottsága kormányszervezet (Comisia Monumentelor Naturii).

Területeket és fajokat nyilvánítottak védetté. 1935-ben létrehozták Románia első nemzeti parkját a Retyezát hegységben. 1938-ban védetté nyilvánították a Duna-deltát.

Természetvédelem 1944 és 1989 között

A népköztársaság megalakulása visszavetette az igéretesen indult óromániai természetvédelmi mozgalmat. Borzat és Racoviţă-t politikai nézeteik miatt eltávolították a tudományos életből.

1950-ben került ismét előtérbe a természet védelme: törvényerejű rendelettel köztulajdonná nyilvánították a természeti ritkaságokat, védelmüket nemzeti érdeknek nyilvánították. Újra létrehozták a Természeti Ritkaságok Védelmi Bizottságát (Comisia Pentru Ocrotirea Monumentelor Naturii). Az akadémiai bizottság munkáját helyi szinten természetvédelmi tanácsadó bizottságok (Consiliu de îndrumare pentru ocrotirea naturii) segítették.

1986-ban létrehozták az Országos Környezetvédelmi Tanács kormányszervezetet (Consiliul Naţional al Protecţiei Mediului).

A védelmi intézkedések csupán a területek védetté nyilvánításáig terjedtek; kezelésükre már nem fektettek hangsúlyt. A természetvédelmi intézkedésekkel párhuzamosan kormányhatározat alapján irtották a farkasokat és a ragadozó madarakat, havasi legelőket alakítottak ki a borókások és törpefenyvesek helyén, fenyőültetvényekre cseréltek le számos lombhullató erdőt, értékes természeti területeket értéktelenítettek el lecsapolási vagy mederszabályozási munkálatokkal.

Természetvédelem 1989 után

1989 után látványos előrelépések történtek a természetvédelemben. Megalakult a Vizek, Erdők és Környezet Minisztériuma (Ministerul Apelor, Pădurilor şi Mediului Înconjurător).

Jean Jacques Cousteau segítségével létrehozták a Duna-delta Bioszféra-rezervátumot.

Románia csatlakozott a nemzetközi természetvédelmi egyezményekhez. Jogszabályok születtek a természet védelmében.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében korábban soha nem látott mértékben megnövelték a védett természeti területek számát és összkiterjedését. Számos nemzeti és natúrparkot létesítettek. Kijelölték a Natura 2000 európai ökológiai hálózat romániai területeit.

A Környezeti Minisztérium (Ministerul Mediului) átadta a védett természeti területek ügykezelését jogi illetve természetes személyeknek, mivel nem rendelkezett megfelelő intézményi háttérrel.[3]

Történelem

Történelmi-földrajzi felosztás

Románia történelmi tartományai
 
Románia történelmi tartományai

Románia területének döntő részét három nagy országrész, Erdély (Transilvania), Havasalföld (Ţara Românească) és Moldva (Moldova) alkotja. Az ország nyugati és keleti felét a Kárpátok hegyvonulata élesen elválasztja egymástól. Míg az ország nyugati felét alkotó (tágabban értelmezett) Erdély történelmi és kulturális szempontból Közép-Európához sorolható, addig a keleti országrészeket történelmük és kultúrájuk Kelet-Európához, illetve Délkelet-Európához, a Balkán-félsziget területéhez köti.

További nagyobb országrészek a Fekete-tenger partján fekvő Dobrudzsa, valamint az a két nyugat-romániai tájegység, amelyek eredetileg nem tartoztak a történelmi Erdélyhez: az egykori Partium és Kelet-Bánság. Erdély történelmileg csak a nyugati országrész hegyektől körülvett belső medencéjét jelentette, ma már azonban az egész egykori Magyarországhoz tartozó területet értik alatta. Havasalföldet két nagy történelmi tájegység alkotja, Olténia és Munténia.

Románia területe a román fejedelemségek előtt

A románok története

A románok csak a tatárjárás után kezdtek szerepelni a forrásokban. A 13. századtól három jól elkülönülő területen éltek: Havasalföldön, Moldvában és Erdély egyes részein. Középkori elnevezésük a vlach (ejtsd: vlah, amiből a magyar nyelvben az oláh szó ered) volt. Önmagukat a „római” jelentésű ruman névvel jelölték(A Bizánci Birodalom lakói ugyancsak „rómaiaknak” nevezték magukat).Származásuk valójában ismeretlen,egyes tudósok a rómaiak leszármazottjainak tartják őket,mások szerint valójában egy balkáni népcsoport leszármazottjai. A magyarok egészen a 20. század elejéig az oláh nevet használták a románok megnevezésére, mára azonban ez a név gúnynévnek számít.

Erdély története 1920-ig

Erdély a középkorban a Magyar Királysághoz tartozott, majd a 16. század második felétől több mint egy évszázadig Erdélyi Fejedelemség néven a magyar fejedelmek gyakorlatilag önálló államként kormányozták. A 17. század végétől a Habsburg Birodalom tartománya volt, nagyfokú autonómiát élvezve. 1867-től több mint fél évszázadig az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország szerves részét képezte.

Erdélyben a románok a 18. századtól egyre nagyobb számban éltek, a 20. század elején pedig az összlakosságon belüli arányuk már meghaladta az 50%-ot. A 18. századtól kezdve elindult az erdélyi románok önállósodási törekvése, ennek része volt a Hória-féle lázadás, majd az 1848-49-es szabadságharcban a császári seregek oldalán való részvételük.

Havasalföld és Moldva története 1920-ig

A Havasalföldön és Moldvában kialakuló román fejedelemségek a 14. században a Magyar Királysággal álltak hűbéri viszonyban, majd kivívták önállóságukat. A 16. századig független államok voltak, majd több mint három évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, de belső autonómiával rendelkeztek.

A 19. század második felében a nemzetközi események következtében (krími háború) Havasalföld és Moldva függetlenné váltak a törököktől. 1859-ben a két terület nemzetgyűlése közös fejedelmének választotta Alexandru Ioan Cuzát, majd a két fejedelemség 1862-ben egyesült. Az új ország neve Románia lett, Bukarest fővárossal. A parlament 1866-ban Hohenzollern Károly porosz herceget választotta fejedelemmé, aki 1881-ben I. Károly néven az ország első királya lett, és – a román alkotmány szerinti korlátozott jogkörrel – 1914-ig uralkodott.

A 20. század elején a román nemzeti mozgalom a királyságbeli és az erdélyi románság egyesítését tűzte ki célul. Románia 1916-ban az Antant oldalán belépett az I. világháborúba, és a Déli-Kárpátok szorosain keresztül hátbatámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát. A főleg székelyekből álló honvédség feltartóztatta a románokat, majd az osztrák-magyar- német erősítés megérkezése után néhány hét alatt kiverték őket Erdélyből, s bevonultak Bukarestbe. 1918 végén, az Osztrák–Magyar Monarchia katonai és politikai összeomlásakor elfoglalta Erdélyt és Kelet-Magyarország egy részét. 1919 augusztusában a Magyar Tanácsköztársaság bukása miatt bekövetkező zűrzavart kihasználva, a román hadsereg bevonult Budapestre, amit csak novemberben hagyott el.

Lásd még: Románia uralkodóinak listája

Trianontól a II. világháború végéig

Nagy-Románia kialakulása
 
Nagy-Románia kialakulása

Az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Románia része lett Erdély, a Bánság (Bánát) keleti része, az Alföld többi keleti vidéke Máramarossal (Partium) és Bukovina területének zöme, valamint a cári Oroszországtól elfoglalt, nagyrészt román lakosságú Besszarábia. / Annak ellenére, hogy az Antanttal kötött szerződésben kikötötték, Románia nem köthet külön békét, melyet mégis megkötött, amikor a magyar-osztrák-német alakulatok a román támadást visszaverve bevonultak Bukarestbe.

Románia egy részét 1940-ben a Szovjetunió ismét magához csatolta, ez a terület lényegében ma Moldova, illetve kis része Ukrajnához tartozik. A második bécsi döntés értelmében ugyanebben az évben Magyarországhoz került Észak-Erdély és Székelyföld.

Románia a németek oldalán részt vett a II. világháborúban, a keleti fronton több román hadsereg harcolt. 1940-44 között az Antonescu-rezsim uralkodott az országban, amely szabad kezet adott a román fasisztáknak (Vasgárda). Ezek pogromokban és haláltáborokban többszázezer zsidó és roma lakost végeztek ki. Észak-Erdély zsidóságát ugyanakkor a magyar kormány deportálta a német haláltáborokba (emiatt a túlélők máig kártérítést kapnak a magyar államtól). A II. világháború pusztításaiban körülbelül 800.000 civil és katona vesztette életét Romániában.

1944. augusztus 23-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, a katonai diktatúra megdőlt és Románia sikerrel kiugrott a háborúból, amit a szövetségesek oldalán fejezett be. Észak-Erdély és a Székelyföld ismét Románia részévé vált. 1944-45-ben Magyarországon 27 román hadosztály harcolt a szovjetek oldalán.

A kommunista uralom időszaka

A II. világháború után az ország a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett. 1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. A sztálinizmus évei alatt többszázezer embert börtönöztek be politikai okokból, a börtönökben gyakori volt a testi kínzás. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával többezer erdélyi magyar személyt zártak börtönbe, sokakat meg is gyilkoltak közülük. A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra. A 60-as évek végét és a 70-es évek elejét a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte.

A szovjet csapatok kivonulása után az ország önálló külpolitikát folytatott. A 60-as években gazdasági kapcsolatot épített ki a nyugati világgal, és fontos közvetítői szerepet játszott a nemzetközi politikában, például békeközvetítő szerepet vállalt az 1967-es arab-izraeli háborút követő közel-keleti rendezési folyamatban. Ezzel az ország jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert.

1965-től Nicolae Ceauşescu irányította az országot, aki a kifelé mutatott képpel szemben a belpolitikai életben személyi kultuszt és totális diktatúrát épített ki. Ceauşescu diktatúrájában kulcsszerepet kapott a román kommunista titkosrendőrség, a Securitate. Az elért gazdasági színvonal fenntartása érdekében a 70-es években az ország jelentős hiteleket vett fel az IMF-től és a Világbanktól. 1977 és 1981 között az államadósság emiatt 3 milliárd dollárról 10 milliárd dollárra nőtt, és a nyugati tőke erre hivatkozva megpróbált befolyást gyakorolni a politikai rendszer demokratizálására. Ezt megakadályozandó a 80-as években Ceauşescu súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, és 1989-ig Románia sikeresen vissza is fizette a nyugati államadósságokat. Ennek ára azonban a mély gazdasági válság és a lakosság teljes elszegényedése volt.

A forradalomtól máig

Ceauşescu több évtizedes hatalmának az 1989. december 22-én kitört romániai forradalom vetett véget. A véráldozatot is követelő népfelkelés a kommunista rendszer megdöntését eredményezte. A Ceauşescu-házaspár kivégzésének a médián keresztül az egész világ szemtanúja lehetett. A hatalmat a Nemzeti Felszabadítási Front vette át, amely többpártrendszeri választásokat és parlamenti demokráciát vezetett be az országban, bár az egykori kommunisták a demokratikusan választott kormányban is megmaradtak.

Az erdélyi magyarság vezetői (Tőkés László, Sütő András és mások) kezdeményező szerepet játszottak a forradalomban és a demokratikus átalakulásban. Létrejött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely sikeres választási szereplése után fontos politikai tényező lett a parlamentben. A magyarok és románok között addig elhallgatott helyi etnikai feszültségek az 1990-es véres marosvásárhelyi zavargásokban csúcsosodtak ki.

1990-től 1996-ig az országot a Nemzeti Felszabadítási Frontból kivált politikai pártok koalíciója kormányozta Ion Iliescu államelnök vezetésével. Ezt az 1996-os választásokon ellenzéki győzelem és az Emil Constantinescu által vezetett koalíció kormányzása követte, majd 2000-től újra Iliescu és tábora volt hatalmon. Románia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.

A 2004-es elnökválasztást Traian Băsescu nyerte meg. A kormányfő Călin Popescu Tăriceanu, kormánya a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, Konzervatív Párt és az RMDSZ koalíciójára épül. 2005-ben tárgyalások kezdődtek Románia csatlakozásáról az Európai Unióhoz, amire 2007. január 1-jén került sor.

Államszervezet és közigazgatás

A román törvényhozás kétkamarás: a Szenátusból (Senat, 143 tag), és a Képviselőházból (Camera Deputaţilor, 343 tag) áll. Mindkét kamara tagjait négy évre választják.

A köztársasági elnök, a végrehajtó hatalom feje, őt szintén közvetlen szavazással öt évre választják (2004-ig 4 évre). Az elnök nevezi ki miniszterelnököt, aki a kormány (minisztertanács) vezetője.

Közigazgatási felosztás

Románia közigazgatási térképe (teljes méret)
 
Románia közigazgatási térképe (teljes méret)

Románia a fővárosra (Bukarest), valamint negyvenegy megyére oszlik.

Lásd még:

Politikai pártok

Védelmi rendszer

 

Romániában a korábbi sorhadsereget nemrég váltotta fel az önkéntességen alapuló hivatásos hadsereg.

Népesség

Általános adatok

  • Lakosság: 21 400 000 fő
  • Népsűrűség: 90 fő/km2
  • Népességnövekedés: -0,2%
  • Születéskor várható élettartam: férfiak 67 év, nők 73 év
  • Írástudatlanság: 1,3%
  • Munkanélküliség: 4-5%
  • Városi lakosság aránya: 55,4%

Demográfia

Romániában, sok európai országhoz hasonlóan, csökken a népesség. A rendszerváltozás után felgyorsult a népességcsökkenés és az elöregedés,mivel a halálozások száma évről évre meghaladja a születésekét. Ennek és a kivándorlásnak a következménye,hogy az ország lakossága 1,5 millió fővel csökkent az elmúlt másfél évtizedben. A népesség csökkenést az 1990-es évektől fokozta a migráció is. Az elvándorlás oka kezdetben a munkanélküliség, a jobb életfeltételek megteremtéséhez szükséges anyagi források biztosítása és az otthon mardtak anyagi támogatása. A román nemzetiségűek elsődleges migrációs célországai Olaszország és Spanyolország, - főként a nyelvi hasonlóság miatt - de mára az EU összes országában nagy számban találhatunk Románokat.

Legnépesebb települések

A 2002-es népszámlálás után:

Bukarest (1.921.751) Jászvásár (321.580) Kolozsvár (318.027) Temesvár (317.651) Konstanca (310.526) Krajova (302.622) Galac (298.584) Brassó (283.901) Ploieşti (232.452) Brăila (216.929) Nagyvárad (206.527) Báko (175.921) Arad (172.824) Piteşti (168.756) Nagyszeben (155.045) Marosvásárhely (149.577) Nagybánya (137.976) Buzău (133.116) Szatmárnémeti (115.630) Botoşani (115.344) Râmnicu Vâlcea (107.656) Suceava (106.138) Piatra Neamţ (105.499) Drobeta-Turnu Severin (104.035) Focşani (103.219)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Etnikai összetétel

Románia nemzetiségi összetétele a 2002-es népszámlálás szerint:

A magyar nemzetiségűek százalékos eloszlása Románia megyéiben
 
A magyar nemzetiségűek százalékos eloszlása Románia megyéiben

A magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. (A népszámlálás szerint 2002-ben 1 434 377 fő.) Székelyföldön egy tömbben közel 700 ezer magyar él. Az 1990-es évekig a németek voltak a másik nagy kisebbségi csoport (szászok és svábok), azonban döntő többségük a kommunizmus bukását követően Németországba települt. A magyarok és a németek főleg Erdélyben élnek. A romák aránya a népszámlálásban szereplőnél lényegesen magasabb (becslések szerint több mint 10%, Romániában él a világ legnagyobb roma közössége), mert a népszámlálások során többféle okból sokan úgy döntenek, hogy románnak jelentik be magukat. Említendő etnikai csoport a több mint tízezres lélekszámú lengyel kisebbség Suceava megyében. Korábban jelentős számú zsidó és örmény lakosság is élt az országban. Lásd még: Székelyek, Csángók

Nyelvi megoszlás

Románia hivatalos nyelve a román. A román nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik. A románok az egyetlen nagy nép Kelet-Európában, akik latin eredetű nyelven beszélnek. (Albániában, Macedóniában, Szerbiában, Bulgáriában és Görögországban élnek még kisebb elszigetelt vlach népcsoportok.)

A magyarok és a németek anyanyelve a magyar, illetve a német nyelv. A 2001-es Helyi közigazgatási törvény bevezetése óta mindkét nyelv hivatalosan használható mindazokon a településeken, ahol a beszélőik létszáma meghaladja a 20%-ot. Ugyanez érvényes a többi kisebbség nyelvére is. (Jelenleg összesen 1062 olyan település van Romániában, ahol a törvény szerint a magyar is hivatalosan használható nyelv.)

A romáknak nyelvük szerint több csoportjuk van. Egy részük anyanyelve a roma (vagy cigány nyelv, számos nyelvjárással), mások román, illetve Erdélyben néhol magyar anyanyelvűek.

Vallási megoszlás

A népszámlálási adatok szerint Románia lakóinak többsége (87%) a Román Ortodox Egyház tagja, amely a keleti ortodox kereszténység egyik képviselője. A katolikus (római katolikus és görög katolikus) vallás követői (5,4%) túlnyomórészt Erdélyben, kisebb részben Moldvában laknak. A protestánsok (3,7%) közé elsősorban a magyarlakta területeken élő reformátusok és unitáriusok, valamint az evangélikusok tartoznak, ez utóbbiak száma azonban a németek elvándorlásával jelentősen csökkent. Dobrudzsában (a Fekete-tenger partján fekvő országrészben) muzulmán kisebbség él, akiknek vallása a török uralom időszakára nyúlik vissza. Ezenkívül korábban jelentős számú zsidó élt az országban, a háború előtt kb. 800 ezer fő, azonban ma már csak ennek a töredéke, kb. 6000 a zsidóság létszáma. Fő központjaik: Bukarest, Nagyvárad és Kolozsvár.

 

Mezőgazdaság

Románia éléskamrája a Havasalföld. Mezőgazdaságának legfőbb terménye a búza és a kukorica. A kukoricát emberi étkezésre is felhasználják. Kukoricatermesztése Európában az elsők között van. Az ipari növények közül a napraforgó termesztése világviszonylatban is jelentős.

Moldova szőlő- és bortermelése híres. Kitűnő minőségű borait exportálják. Korai zöldségeit (paradicsom, paprika) Nyugat-Európa piacaira szállítják.

Ipar

Energiahordozók

Az ország fő energiaforrása a kőolaj és a földgáz. A kőolajbányászat és a vegyipar központja Ploieşti. Kiterjedt földgáztelepek húzódnak az Erdélyi-medence alatt. A földgázt Marosvásárhely és Kolozsvár vegyipari üzemei dolgozzák fel.

Ásványi nyersanyagok

Az Erdélyi-medence területén évezredek óta aranyat és ezüstöt bányásznak. Verespatakon megtalálták Európa legnagyobb, s a világon is az elsők között levő arany-, ezüst- és egyéb színesérc-lelőhelyét. A lelőhely kiaknázására alakult román-ausztrál vegyes vállalat négy falut és tágabb környezetét rombolná le, hogy a bányát megnyithassa. Az Erdélyi-medence peremén kősót bányásznak.

Gépgyártás

Brassó fontos közlekedési utak metszéspontjában fekszik. Gépipara sokoldalú, traktorokat, teherautókat, repülőgépeket gyártanak. Arad gépkocsi- és vasútikocsi-gyártása jelentős. A Havasalföld városaiban (Craiovában, Pitestiben) sokoldalú gépgyártás és autóipar telepedett meg. Például itt gyártják a Dacia személygépkocsokat. Az ország gazdasági életének központja Bukarest (Bucureşti). Románia ipara hanyatlik, a régi gyárak bezárásával több száz ezren maradtak megélhetési lehetőség nélkül. A magasan fejlett korrupció és bűnözés következtében a társadami rétegek közti szakadék egyre nő.

Kultúra

 

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Művészetek

Népművészet  •  Építészet  •  Festészet  •  Szobrászat  •  Iparművészet  •  Zene  •  Tánc  •  Irodalom  •  Színház  •  Fotóművészet  •  Film

vége ennek a résznek ...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.