Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Törökország

2008.02.19

Törökország

 

Türkiye Cumhuriyeti
Törökország zászlaja Törökország címere
Törökország zászlaja Törökország címere
Nemzeti mottó: Yurtta sulh, cihanda sulh
(Béke otthon, béke a világban)
Himnusz: İstiklâl Marşı
Törökország fekvése
Főváros Ankara
é. sz. 39°55′48.00’’, k. h. 32°50′
Államforma köztársaság
 - Köztársasági elnök Abdullah Gül
 - Miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan

 

Hivatalos nyelv török
Köztársaság kikiáltása 1923. október 29
Terület  
 - Összes 780580 km² (36.)
 - Víz (%) 1,3
Népesség  
 - évi becslés   (17.)
 - 2007 évi népszámlálás 70 586 256[1]
 - Népsűrűség 92[1] fő/km²
GDP 2006
 - Összes 570,8 mrd dollár (18.)
 - Egy főre jutó 9393 dollár (73.)
HDI (2006) 0,757 (92.) – közepes
Pénznem Új török líra (TRY)
Időzóna EET (UTC+2)
 - Nyári időszámítás EEST (UTC+3)
Internet TLD .tr
Nemzetközi gépkocsijel TR
Hívószám +90
Az ENSZ, a NATO, az OECD és az OSCE tagja.
 

A Török Köztársaság (törökül: Sound Türkiye Cumhuriyeti) területének kisebbik része Európában, nagyobbik része Ázsia délnyugati részén fekszik. Az Anatóliai-félsziget, mely a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között helyezkedik el, alkotja az ország fő területét. Északról Grúzia, Örményország és Irán, délről Irak és Szíria, míg nyugatról az Égei-tenger szigetei, Görögország és Bulgária határolja.

Törökország kultúrája az ország különleges, európai-ázsiai fekvésének és történelmének köszönhetően igen változatos, ötvözi a keleti és a nyugati tradíciókat. Földrajzi fekvésének köszönhetően az ország fontos startégiai pontnak számít, mind politikailag, mind gazdaságilag[2][3].

Törökország demokratikus, szekuláris nemzetállam[4], 1923. október 29. óta köztársaság. Politikai rendszerének alapjai Mustafa Kemal Atatürk irányítása alatt az 1920-as és 30-as években szilárdult meg az Oszmán Birodalom felbomlása, illetve az I. világháború után.

 

Földrajz

 
Törökország domborzati térképe
 
Törökország domborzati térképe

Törökország Ázsia nyugati részén fekszik. A Kis-Ázsiai félsziget egy központi fennsíkból és keskeny tengerparti síkságokból áll, északon a Pontus, délen a Taurus hegylánc határolja. Keleten hegyek vannak, és itt ered az Eufrátesz, a Tigris, és Arak-folyó, itt található a Van-tó valamint az Ararát-hegy Törökország legmagasabb pontjával (5166m).

Éghajlata mérsékelt mediterrán, forró, száraz nyarakkal és enyhe csapadékos telekkel, de a szárazabb belső területeken zordabb az időjárás. Törökországban előfordulnak erős földrengések is.

Fővárosa Ankara, legnagyobb városa Isztambul (İstanbul). Fontosabb városok: İzmir, Bursa, Adana, İzmit, Konya, Diyarbakır, Samsun.

Nevének eredete

A „Törökország” szó alapját képező török melléknév/főnév valószínűleg a göktürk vagy köktürk[5] („törökök gyökere”) népcsoport türük szavából származik (i. sz. 8. század), mellyel magukat nevezték. A szó talán a tatárjárás környékén kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd az ü hang nyíltabbbá vált.[6] A türük szó a török nyelvbe türk formában öröklődött tovább.

A türk szó régi jelentése „erős”.[7] A Törökországot jelölő Türkiye összetétel -iye ragja arab eredetű; jelentése: „tulajdonos” vagy „valamihez kapcsolódó”. A legtöbb nyelvbe a középkori latin Turchia alakból került át, i. sz. 1369 körül[8].

A Törökország (Türkiye) nevet hivatalosan az 1921-ben készült első török alkotmányban rögzítették először. A köztársaság kikiáltása után az 1924-es alkotmányban is megerősítették.

Történelem

Az Oszmán Birodalom hatalma csúcsán (1680)
 
Az Oszmán Birodalom hatalma csúcsán (1680)

Anatólia (Kis-Ázsia) az ókorban több civilizációnak és királyságnak volt a bölcsője. A szeldzsuk törökök a 11. században hódították meg a területet (a korábban itt élő török törzsek a Bizánci Birodalom alattvalói voltak), és folyamatosan elfoglalták az akkori Bizánci Birodalmat. Ezt az Oszmán Birodalom fejezte be a 15. században, Konstantinápoly elfoglalásával, majd a birodalmat kiterjesztették a Földközi-tenger keleti részére. A 19. században ébredő balkáni nacionalizmus és az első világháború okozta a birodalom széthullását a háború után.

A Török Köztársaságot 1923-ban alapította Musztafa Kemal Atatürk, aki az országot modern, világi és Nyugat-orientált állammá változtatta. Egyidejűleg a "Nagytürk" nacionalizmust tette a hivatalos ideológiájává. Az Oszmán – kor előtti, ősi, altaji össz-türk történelem alapozza meg világnézetüket, időnként tudománytalan túlzásokba esve, pl. HUN-eredetmítosz, amit a magyaroktól adaptáltak. A 20. század során több katonai puccs történt az országban, az utolsó 1980-ban, de a demokratikus hatalom azóta visszatért. Törökország 1952-ben lett a NATO tagja, és célul tűzte ki az Európai Unióhoz való csatlakozást. A ciprusi török jelenlét, a régóta tartó kurd felkelés keleten, és az iszlám növekvő politikai jelenléte táplálja a közéleti vitákat, és befolyásolja az ország nemzetközi kapcsolatait és az uniós csatlakozási tárgyalások kimenetelét[9].

Államszervezet

 
Törökország

Törökország politikája

 
Törökország-portál

 

Az 1982. évi alkotmány demokratikus, világi, parlamentáris kormányformát ír elő, erős elnöki hatalommal és független bíróságokkal. Biztosítja a nemzetközileg elismert emberi jogokat, amelyeket vészhelyzetben korlátozni lehet, és nem lehet őket az állam egységének megsértésére vagy nem-szekuláris nem-demokratikus kormány létrehozására felhasználni[10].

Számos Állambiztonsági Bíróság létezik, amelyek az államegység elleni vétségeket kezelik. Az elnök és a miniszterelnök vezette Minisztertanács osztoznak a hatalmon. Az elnököt 7 évre választják és nem választható újra.

Az egykamarás török parlament, a Török Nemzeti Országgyűlés vagy Türkiye Büyük Millet Meclisi a törvényhozó testület. 550 tagját arányos képviselet elve alapján választják 5 éves periódusra. Egy pártnak a szavazatok legalább 10%-át kell megszereznie országos szinten a parlamentbe bejutáshoz. A parlamentben jelenleg az AKP van többségben, a miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan, a köztársasági elnök pedig Abdullah Gül (a volt külügyminiszter).

Törökországban a kisebbségi nyelveket nem ismerik el, az ország és az oktatás hivatalos nyelve a török[11].

Közigazgatás

Régiók

Törökországot hét régióra osztjuk, négy külső és három belső régióra, melyeket a táj jellege, klímája, talajszerkezete és vegetációja alapján hoztak létre. A külső régiók: Karadeniz (Fekete-tengeri régió), a Marmara (Márvány-tengeri régió), az Ege bölgesi (Égei-tengeri régió) és Akdeniz (Földközi-tengeri régió). A három belső régió: İç Anadolu (Közép-anatóliai régió), Doğu Anadolu (Kelet-anatóliai régió) és Güneydoğu Anadolu (Délkelet-anatóliai régió).

Tartományok

 

Törökország 81 tartományból (il) áll. A tartományokat a vali, a kormányzó irányítja. Minden megyének van egy kormányzói székhelye (merkez ilçe), melynek neve általában egyezik a tartomány nevével, a kivételek: Hatay (Antakya), İçel (Mersin), Kocaeli (İzmit), és Sakarya (Adapazarı).

A nagyobb városoknak, mint pl. Isztambul, saját „járásai” vannak (pl. Kadiköy), amelyek kerületekre (semt) bomlanak (pl. Fenerbahçe).

Egy járáson belül városi és vidéki területek is lehetnek. A központi járást egy kinevezett "kormányzóhelyettes" igazgatja, minden más járást "alkormányzók" (kaymakam). Minden városnak saját önkormányzata van (belediye).

Haderő

A Bandırma, Atatürk hajója, mely ma Samsun városában látható
 
A Bandırma, Atatürk hajója, mely ma Samsun városában látható
 

Törökország haderejét (törökül: Türk Silahlı Kuvvetleri) a szárazföldi hadsereg, a haditengerészet és a légierő alkotja. A török csendőrség (Jandarma) és a parti őrség (Sahil Güvenlik Komutanlığı) békeidőben a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik (akárcsak a rendőrség), de egyben a hadsereg illetve a haditengerészet alá is. Háború esetén mindkettő rendelkezik jogérvényesítő és katonai hatáskörrel.

A török haderők vezérkari főnöke 2006. augusztus 28. óta Yaşar Büyükanıt tábornok. A török hadsereg 1 054 750 katonájával[12] a második legnagyobb hadsereg a NATO-ban az Amerikai Egyesült Államok után.

Népesség

Törökország  népességének növekedése
 
Törökország népességének növekedése

Demográfia

Törökország népessége: 70 586 256 fő. [1][13]

1960 és 2000 között a népesség egyenletesen évi 1 millióval gyarapodott. Azonban az utóbbi években a tempó jelentősen lassult és mivel az ország átlagos termékenységi rátája (TFR) nem éri el a népesség fenntartásához szükséges mértéket (2,1) a közeljövőben valószínűleg meg is fog állni.

  • Teljes termékenységi arányszám: 1,89
  • Népességnövekedési ráta: 1%.
  • Várható átlagos élettartam: 72.88 év.
  • Csecsemőhalandósági ráta: 38.33‰.
Törökország nagyobb városai
 
Törökország nagyobb városai

A lakosság nemek és életkor szerinti eloszlása:

 

(2000-es adatok)
0 - 4 6 033 346
Férfi
5 - 9 6 449 363
   
10-14 6 615 428
   
15-19 6 693 554
   
20-24 6 390 252
   
25-29 5 845 812
   
30-34 5 450 131
   
35-39 4 759 742
   
40-44 3 899 599
   
45-49 3 210 416
   
50-54 2 453 379
   
55-59 2 062 228
   
60-64 1 872 635
   
65-69 1 513 508
   
70-74 1 098 952
   
75-79 720 935
   
80+ 597 397
   

Forrás: Török Statisztikai Intézet[14]

Etnikumok

A török nép kb. 80%-a török etnikumú[13], akik csak az ország hivatalos nyelvét a törököt beszélik.

A legjelentősebb kisebbség a kurdoké, akik az ország népességének kb. 20%-át alkotják[13], és főleg az ország keleti területein, valamint a nagyobb városokban élnek.

Más, kisebb népcsoportok: grúzok, szírek, arabok, görögök, örmények.

Vallás

A lakosság 99,8%-a iszlám vallású[13]. Legtöbbjük a vallás szunnita ágához tartozik, de jelentős az alevi (síita) muszlimok száma is. Kisebb orthodox (görög keleti), örmény ortodox (monofizita), izraelita, római katolikus és protestáns csoportok is jelen vannak.

Legnépesebb települések

Törökországban hat olyan város található, melyek lakossága milliós nagyságrendű; ezek: Isztambul, Ankara, Izmir, Bursa, Adana és Gaziantep. A nyári turista-szezonban a népszerű üdülőhely, Antalya lakossága is egymillió fölé emelkedik, köszönhetően a környező városokból és falvakból érkező idénymunkásoknak.

Gazdaság

Törökország dinamikus gazdasága keveréke a modern iparnak és kereskedelemnek, valamint a hagyományos mezőgazdaságnak, amely 2001-ben a lakosság 40%-ának adott munkát. A magánszektor erős és gyorsan növekszik, de az államnak nagy szerepe van az iparban, pénzügyekben, közlekedésben és kommunikációban. A legfontosabb iparág és legnagyobb exportőr a textilipar, amely majdnem teljesen magánkézben van.

Az utóbbi években a gazdasági helyzetet kiszámíthatatlan növekedés és komoly kiegyensúlyozatlanság jellemezte. A GNP növekedése több évben is meghaladta a 6%-ot, de ezt megszakította a termelés erős hanyatlása 1994-ben 1999-ben és 2000-ben. A költségvetési hiány rendszeresen meghaladta a GDP 10%-át, amit nagyrészt a kamatfizetések hatalmas terhe okozott, amely 2001-ben a költségek több mint felét alkotta – az infláció pedig magas (két számjegyű) maradt.

Ezen okokból kifolyóan a külföldi befektetés Törökországban alacsony – kevesebb mint 1 milliárd dollár évente. 2000 végén és 2001 elején a növekvő kereskedelmi hiány és bankszektor gyengesége válságba sodorta a gazdaságot, amely arra kényszerítette a kormányt, hogy lebegtesse a lírát, és gazdasági pangás következett. A 2002-es év eredményei jobbak, az IMF-től érkező erős pénzügyi támogatás és a szorosabb pénzügyi politika miatt. Az utóbbi években növekedtek a privatizációs eladások, melyek értéke meghaladja a 21 milliárd dollárt.

]

Közlekedés

Épül a Marmaray alagút
 
Épül a Marmaray alagút
 

Törökország közlekedésének legfontosabb szereplői az autóutak és a gépjárművek, valamint a vízi közlekedés. A sokáig háttérbe szoruló vasútnak új lendületet adott a készülőben lévő Marmaray projekt, valamint az AnkaraIsztambul és az Ankara–Konya gyorsvasút építése. A nagyvárosi közlekedésben még mindig a személyautók dominálnak a tömegközlekedés helyett, ezen igyekeznek javítani, például új villamospályák és metrók építésével. Különösen Isztambul és Ankara tömegközlekedése fejlődik rohamosan. A szárazföldi és vízi közlekedés mellett egyre nagyobb teret kap a légi közlekedés is, az állami tulajdonú Turkish Airlines légitársaság mellett az országnak két nagy, magánkézben lévő légitársasága is van, az Onur Air és az AtlasJet, melyek főleg belföldi szállítással foglalkoznak. Az ország legnagyobb repülőtere az isztambuli Atatürk reptér.

Kultúra

Oktatási rendszer

A török oktatási rendszer Atatürk reformjainak alapjain nyugszik, melyeket a török függetlenségi háború és a köztársaság kikiáltása után vezettek be. A rendszert az állam felügyeli, úgy alakították ki, hogy képzett munkaerőt legyen képes adni a szociális és gazdasági szektorok számára[15].

Törökországban 8 év általános iskolai tanulás kötelező, 6-tól 14 éves korig. A középiskola 3 illetve 4 éves, vannak állami illetve magániskolák is, ám a gyerekek többsége, 95%-a, az állami oktatásban tanul. Léteznek általános középiskolák és specializált szakközépiskolák.

A középiskolai oktatás után lehetőség van felsőoktatási intézményben a tovvábtanulásra. Minden egyetemre és főiskolára központi felvételi rendszer van, az ÖSS (Öğrenci Seçme Sınavı, Hallgató-elhelyezési vizsga), amelynek keretében a felvehető helyekre teljesítményüknek megfelelően osztják be a vizsgát sikeresen letevő tanulókat. E rendszer alól csak az Anadolu Egyetem Açıköğretim Fakültesi azaz Nyílt Oktatási Tanszéke kivétel.

2002-ben az állam, magán- illetve nemzetközi források 13,4 milliárd amerikai dollárnak megfelelő lírát költöttek az oktatásra Törökországban[16].

Irodalom

A török irodalom (törökül: Türk edebiyatı vagy Türk yazını) a török nyelvű írott és szóbeli szövegeket jelenti, melyek létrejöhettek egyrészt az Oszmán Birodalom perzsa illetve arab nyelvek hatása alatt álló oszmán-török nyelven illetve a később megreformált török nyelven. Írásban előbb az oszmánok által preferált perzsa-arab ábécé egy változatát használták, a reformok óta pedig a latin ábécét.

A török irodalom csaknem 1500 évet ölel ált. A legrégebbi ismert írott türk nyelvű szövegek a orkhon vagy türk feliratok, melyeket Közép-Mongóliában, az Orkhon Völgyben találtak és a 8. századra tehetőek. A 9. és 11. században keletkezhettek azok az epikus művek, melyeket a közép-ázsiai nomád török népek adtak át egymásnak szájhagyomány útján, mint például a Dede Korkut könyve[17][18], az oguz-törökök - a mai törökök őseinek - regéje, valamint a Manasz, a kirgizek őseposza.

Amikor a szeldzsukok a 11. században letelepedtek Anatóliában, a szájhagyomány után az írásbeliség is megjelent. Kezdetben sok motívumot, témakört és műfajt adaptáltak az arab és a perzsa irodalomból. 900 éven keresztül, egészen az Oszmán Birodalom összeomlásáig az írott és szájhagyomány útján terjedő irodalomi tradíciók élesen elváltak egymástól, a török köztársaság létrejöttekor kerültek közelebb egymáshoz.

A mai török irodalom legismertebb alakja Orhan Pamuk Nobel-díjas író.

Zene

Törökország tradicionális zenéje két fő hagyományhoz kötődik, melyek szorosan összefüggenek, mégis eltérő jellegűek. Az egyik a török népzene, melyet az anatóliai, balkáni és közel-keleti népek kultúrája határoz meg. A török népzene nem csak a közép-ázsiai türk népek zenéjére támaszkodik, de erőteljes kölcsönhatásban van a régió más népeinek zenéjével is. A másik zenei tradíció, a török klasszikus zene az oszmán elit társadalom zenéjét tükrözi, melyre erősen hatottak az iszlám (különösen az arab és a perzsa) kultúrák.

Az Oszmán Birodalom korában a török klasszikus zenét a palotákban játszott zene jelentette, míg a népzene a falvakban játszott zene volt. 1923-ban, a köztársaság kikiáltásával új korszak kezdődött: az új köztársaság céljai között szerepelt többek között az ország modernizálása és a nyugati kultúra támogatása, így az oszmánnak maradványnak nyilvánított isztambuli székhelyű klasszikus zene helyett a törökösnek számító anatóliai zenei világot népszerűsítették. Mindemellett támogatták a nyugati klasszikus zene terjesztését is, az ország modernizálásának egyik lépcsőfokaként.

Az 1960-as években a nyugati populáris zene Törökországot is elérte, törökül a hafif-batı müziği (könnyű nyugati zene) nevet kapta. A kommunista eszmék világméretű terjedésének következtében a török művészek a modern dallamokat népzenei elemekkel ötvözték, létrehozva az ún. Anatóliai Rock műfaját.

Az 1970-es években elkezdődött a városiasodás: vidékről egyre többen költöztek a munkahelyet biztosító nagyvárosokba (leginkább Isztambulba), ám nagyon sokan nem tudtak hozzászokni az új környezethez, az urbanizációhoz, és ennek következtében létrejött egy új zenei műfaj, az arabeszk, „a szenvedés zenéje”, melyet néhány szakember az oszmán klasszikus zene „elferdítésének” minősített. Az arabeszk (Arabesque) zene a török népzene és a közel-keleti zene fúziója. A növekvő baloldali közösségek létrehozták saját protest-zenei stílusukat, az „özgün müzik” azaz szabad zenét. A katonai kormányzat ideje alatt mind az arabeszk, mind az özgün zenét „elkorcsosodottnak” minősítették, és a török klasszikus zenét részesítették előnyben.

Az 1990-es évek elején lett népszerű a nyugati stílusú popzene, a világra nyitó modernizációs tendenciáknak köszönhetően. A popzene növekvő népszerűsége olyan nemzetközileg is ismert sztárokat emelt a magasba, mint Tarkan vagy az Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Sertab Erener. Az ezredforduló óta egyre nagyobb teret nyer a rockzene is, olyan népszerű előadókkal, mint Şebnem Ferah, a Kargo, a maNga vagy Emre Aydın.

A török népzene az 1990-es évek végén ismét középpontba került, és egyre népszerűbb.

Gasztronómia

A török konyhaművészet jól ismert Európában. A török konyhát jelentősen befolyásolta az Oszmán Birodalom sokszínűsége, multikulturális környezete. Az oszmán konyhaművészet egyesítette a birodalom területén élő népek ételeit és elkészítési módszereit. A legnagyobb befolyást a görög és közel-keleti konyha gyakorolt rá, de keveredtek benne az ősi, közép-ázsiai török hagyományok is.

A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma, és uborka. A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnyne, a füge, a citrom; a törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot, a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag, a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.

A legízletesebb fehér sajtok és joghurtok juhtejből készülnek. Népszerű köret a rizs (pilav) és a bulgur (összetört, főzött majd kiszárított búzakása). Az olívaolaj széles körűen elterjedt, leginkább Törökország nyugati területein, ahol bőven találhatóak olajfaligetek. Az olívabogyó (zöld, fekete, rózsaszín) kedvelt előétel. A kenyér búzából, árpából és kukoricából készül. Jellegzetesen török kenyér a pide (pita) és a tandır ekmeği (tandır: szabadtéri, kerek tűzhely, melynek a belső oldalán sütik ki a kenyértésztát).

Média

A Hürriyet logója
 
A Hürriyet logója
 

Törökországban élénk a médiaélet, a törökök szeretnek újságot olvasni, népszerűek a napilapok és a pletykalapok. A nyomtatott sajtót tekintve a legnépszerűbb napilapok közé tartozik a Hürriyet, a Milliyet és a Vatan.[19] A török televíziózás 1964-ben kezdődött, amikor elkezdte sugározni első adását a TRT csatorna. Az állami televíziócsatorna mellett számos kereskedelmi csatorna is működik. A legnépszerűbb műsorok a helyi sorozatok, illetve a showműsorok. Törökországban számos országos szórású rádióadó működik, ezek mellett pedig szinte minden nagyobb településnek vannak saját rádióállomásai. A legtöbb napilapnak, magazinnak, televízió- és rádiócsatornának saját honlapja is van, ezeken kívül több, független internetes hírportál is működik.[20][21]

Turizmus

Fethiye
 
Fethiye

Törökország népszerű turistacélpont, 2007-ben közel 19 millió külföldi látogató érkezett az országba[22]. Főként az úgy nevezett „török riviéra”, azaz az Égei-tenger és a Földközi-tenger partján, 8000 kilométernyi homokos tengerparton[23] fekvő üdülővárosok és falvak közkedveltek. A nyári szezon itt már április végén elkezdődik és egyes helyeken egészen október végéig tart, a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően. Az antalyaiak például úgy tartják, náluk húsz évente egyszer esik hó télen, akkor sem marad meg pár óránál tovább, a nyár folyamán pedig nagyon ritkán esik az eső[24]. A leglátogatottabb üdülőváros Antalya, de kedvelt még Alanya, Kemer, Marmaris, a festői szépségű Fethiye;, Bodrum és Çeşme is. A nyári időszakban a riviérán sok a főként német, kelet-európai, de leginkább orosz turista, de egyre több az arab látogató is. Antalya külön érdekessége, hogy a várost gyűrűként körülölelő Taurus-hegységben télen síelni is lehet, utána pedig fürdeni a tengerben.

A riviéra városain kívül az egyik legnépszerűbb úticél Isztambul, az ország kulturális fővárosa. Itt számos ókori, középkori és újkori látnivaló várja a turistákat, gazdag a kultúrája és híres-hírhedt az éjszakai élete is, megannyi szórakozóhellyel, étteremmel és pubbal. Kedvelt célpontok még az ókori görög maradványokat kínáló városok, mint például Trója, Izmir, Efeszosz, illetve a világon egyedülálló méretű, hófehér mészkőmedencéiről és gyógyvízéről híres Pamukkale. Az ország belsejében húzódó, barlang - illetve föld alatti lakásrendszeréről híres Kappadókia is vonzza a látogatókat.

A magyarok számára külön érdekesség lehet II. Rákóczi Ferenc emlékháza Rodostóban.

Fontosabb látnivalók

A gallipoli csata emlékműve Çanakkaléban
 
A gallipoli csata emlékműve Çanakkaléban

Sport

Törökország nemzeti sportja a yağlı güreş, azaz az olajbirkózás, melynek évszázadokra visszatekintő hagyományai vannak. Az 1300-as évek óta Edirnében tartják a Kırkpınar Güreşleri elnevezésű olajbírkózó versenyt[25].

Törökországban a legkedveltebb sportág a labdarúgás, minden városnak van saját labdarúgó-csapata, akik a hazai Türkcell Süper Lig bajnokságban vesznek részt. Az ország legerősebb csapatai a külföldön is ismert és elismert Galatasaray S.K., a Fenerbahçe S.K. és a Beşiktaş J.K. és olyan labdarúgókat adtak a világnak, mint Hakan Şükür vagy Rüştü Reçber.

2005-ben Törökország helyt kapott a Formula–1 versenynaptárában, a Török Nagydíjat az Istanbul Park Circuit pályán tartják.

Kedvelt sportág még a súlyemelés, a kosárlabda, az atlétika, a vitorlázás és a vízisportok.

Ünnepek

  • január 1.: újév (Yılbaşı)
  • április 23.: Nemzeti függetlenség napja (Ulusal Egemenlik ve Çocuk Bayramı)
  • május 19.: A fiatalok, a sport és az Atatürki gondolat napja (Atatürk´ü Anma, Gençlik ve Spor Bayramı)
  • augusztus 30.: a Győzelem napja (Zafer Bayramı)
  • október 29.: a Köztársaság napja (1923) (Cumhuriyet Bayramı)

Törökországban ezen kívül ünneplik még a muzulmán vallási ünnepeket is:

  • Şeker Bayramı („Cukorünnep”): a ramadan böjti hónapja után kezdődik és három apig tart
  • Kurban bayramı: áldozati ünnep, mely 70 nappal a Ramadan után kezdődik és négy napig tart

Képek

Lásd még

Külső hivatkozások

Magyarul

Török csatlakozás – erőltetett menet (áttekintés Törökország EU-csatlakozásának folyamatáról, Index.hu, 2006. június 12.)

Más nyelveken

vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.